• 

"A vesicoureteralis reflux (ejtsd vezikoureterális, a latin hólyag vesica és a szintén latin ureter - húgyvezeték szóból) közismert rövidítéssel, s továbbiakban VUR alatt azt az állapotot értjük, amikor a vizelet a hólyagból a vesék felé visszaáramlik a húgyvezetékeken keresztül. Jelentőségét az adja, hogy a gyermekkori húgyúti fertőzések jelentős részénél ez áll a háttérben. Egyes adatok szerint újszülötteknél a VUR gyakorisága elérheti a 9-10 százalékot is. Az ultrahangos szűrések bevezetésével legtöbbször már tünetmentes állapotban felfedezik fel, így számos komolyabb fertőzés és annak következményei is megelőzhetők.

A VUR-nak specifikus tünete nincs, azonban reflux mellett jóval gyakoribbak a felső húgyúti fertőzések, hiszen a hólyagba került kórokozók könnyebben jutnak a vesemedencébe, gyakran a vese állományát maradandóan károsítva. A vesében a visszatérő fertőzések miatt hegesedések jöhetnek létre. A hegesedett veseállomány már működésképtelen. Az ultrahangos vizsgálat elterjedése, valamint az egyéb képalkotó vizsgálatok rohamos fejlődése óta szerencsére a VUR-t időben fel lehet ismerni, és így a komolyabb vesekárosodást meg lehet előzni arra alkalmas kezeléssel.

Ha súlyos a VUR, fertőzés nélkül, pusztán a visszaáramló vizelet okozta mechanikai hatás miatt károsodhat a veseállomány. A VUR súlyosságát a visszafolyás mértéke alapján 5 fokozatra oszthatjuk:

I. fokú reflux esetén a vizelet visszafolyás csak a húgyvezeték mentén tapasztalható, de tágult szakaszok nincsenek.

A II. fokú refluxnál már a vesemedence is telítődik, de tágulás még itt sincs.

A III. fokú VUR-nál a visszaáramlás mellett enyhe vagy közepes tágulat is látszik.

IV. fokú a refluxról beszélhetünk, ha a húgyvezeték kanyargós, jelentősen tágult, a vesemedence szerkezete is megváltozik, és végül
V. fokú VUR-ról beszélünk, ha a fentiek mellett a vizelet a nagy nyomás miatt a veseállományba is behatol, ott a veseállomány pusztulását, hegesedést okoz."